jankó tünde
Kalotaszeg repertórium 1890-2000
A Kalotaszeg repertóriumról
Összeállította:
Jankó Tünde
I. Bevezetés
Dolgozatom tematikus bibliográfia. (...) Elsődleges bibliográfia, mert eredeti dokumentum áll a feldolgozás alapjául. Dokumentumtípusát tekintve pedig folyóirat-bibliográfia.
E tematikus bibliográfia a Kalotaszeg folyóiratban megjelent anyagot tartalmazza. Az anyagot szinte egészében a Kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtárban találtam meg. (...)
A dolgozat 4 részre oszlik, beleértve a bevezetőt is. Mivel szinte lehetetlen a Kalotaszeg folyóiratról úgy beszélni, hogy a kalotaszegi nép történetéről, néphagyományairól, területi sajátosságairól ne ejtsek néhány szót, ezért a II. fejezet ezzel a témakörrel foglalkozik. A Kalotaszeg folyóirat valójában a kalotaszegi nép tükre, amelyben láthatjuk történelmét, közügyeit, mindennapi gondjait.
A III. rész a Kalotaszeg folyóirat létezését, elindulását, szerkesztőit, létrehozóit, céljait ismerteti, valamint a megjelenését évek szerinti csoportosításban, s a folyóirat történetét. Így először az 1890-1891-es kiadásról, majd az 1912-es kiadásról, végül pedig a 1990-2000 éveket felölelő kiadásokról lesz szó. Ezt a fejezetet 4 alfejezetre osztom, a 4-ik pedig a cikkek jellemzését tartalmazza.
A IV. fejezet magában foglalja a tulajdonképpeni bibliográfiát, amely a legnagyobb terjedelemmel rendelkezik. Ezenkívül 4 indexet tartalmaz: kulcsszó, szerző, folyóirat, megjelenés.
II. Kalotaszeg története
Kalotaszeg Erdélynek egyik sajátosan egyedi és különleges része, Kolozsvártól Csúcsáig terjed, a Gyulai havasok, a Vlegyássza, a Meszes-hegyek határolják, s kultúrájának különlegességéről híres.[1]
Sebestény Kálmán történész említi a Kalotaszeg folyóirat 1999. áprilisi számában, hogy Kalotaszeg három területre oszlik fel: Felszegre (Vlegyássza alatt), Alszegre (az Almás patak völgyében) és a Nádas-mentére (Kolozsvár közelében).
Kalotaszeg latinul Kalotae agulus, s Kolozs vármegye nyugati részén terül el.[2] Kalotaszegen, Erdély vidékei közül leghamarabb települt meg a magyarság. A honfoglalók elfoglalták a stratégiai szempontból fontos Sebesvárat, és ottan erődítmény építettek ki. Benkő József szerint e vidék a nevét a Kalota faluról kapta, de az a kérdés, hogy a Kalota falu honnan kapta e nevet, még nem tisztázott. Benkő a magyar honfoglalás eseményéhez köti. Szerinte Tuhutum vezér, Árpádtól a vezérek fejedelmétől engedély szerezve a hadakozásra, legyőzte Gelout, Erdélyt saját hatalma alá vetette. Az ütközet e vidéken ment végbe, Almás és Kapus folyók vidékén. Így a Kalota név a Tuhutumtól eredne, habár különböznek egymástól de a Tuhutum és Kalota hangzásba közel áll egymáshoz. Mikor Tuhutum nemzetsége elfoglalta Erdélyt, itt városnak, falunak híre sem volt.[3] Nemzetsége szabad és harcos lovas nemzet lévén, kinn lakozott a hegyek oldalában, folyóvizek mellett. E vidéken jó minőségű kenyérgabonát és babot termelnek. Benkő József felsorolása szerint a következő falvak tartoznak ide: Alsófüled, Bánffyhunyad, Farnos, Felsőfüled, Gyalu mezőváros, Gyerőmonostor, Gyerővásárhely, Hódos, Incsel, Jákótelke, Kalota, Kalotaszentkirály, Kalotaújfalu, Kelecel, Kispetri, Kissebes, Kiskapus, Kökény, Középfüled, Körösfő, Magyarbikal, Magyarókerék, Mákó, Malomszeg, Marólaka, Nagykapus, Negypetri, Negysebes, Nyárszó, Oláhbikal, Oláhnádas, Sárvásár, Sebesváralja, Valkó, Zsobok.
A váradi püspökség 1291 94-es dézsmajegyzék már a következő faluneveket említi, amelyek megegyeznek a jelenlegi nevekkel: Almásmustara, Bahun, Buken, Walku, Zemteluk stb. A Sztána, Valkó, Zsobok falunevek szláv eredetűek, és a 800-as évek szláv, avar vándorlásra tehetőek.
Kalota nemzetségből a Mikola nemzetség, híres családok származtak, mint Gyerők, Kemények, Kalosok, Vitézek. E terület magyarsága körülbelül 40 községben él, központja Bánffyhunyad. Kalotaszeg a középkorban nem volt egységes terület. Az ősi Kalotaszeg a Kalota és Almás patakok melléke, Bihar vármegyéhez tartozott. Nádas és Kapus vizek közé eső terület pedig Kolozs vármegyéhez tartozott. Mivel a területi megosztás így helyezkedett el, a vallási szempontból nézve is más felosztással találkozunk. Egyik a bihari püspökség kalotai főesperességéhez, a másik pedig az erdélyi püspökség kolozsi főesperességéhez tartozott.
A két föntebb említett területet egy hatalmas erdőréteg, gyepű választotta el egymástól, és amelyre a fennmaradt település és helynevek is utalnak, mint például Kapus (1282), Látópataka és dombja, Ispánlese (1444)[4].
Kalotaszeget is mint egész Erdély sok pusztítás érte, török uralom, sok magyar falu elpusztult és helyébe a havasokból románok telepedtek be. Majd a II Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc is elsöprő erővel pusztított Kalotaszegen, mert e terület a kuruc-labanc közti harc színterévé vált. Erdélyi kuruc hadseregben a zsoboki türei, kispetrei, nagypetrei jobbágyok vettek részt. Az 18458-1849-es szabadságharc Kalotaszegnek is tartogatott két csatát: a győztes csucsai és vesztes hunyadi csatákat.
III. Háromszoros folyóirat alapítás.
1. Először a Kalotaszeg 1890 augusztus 10-én látott napvilágot, ez évben 21 szám jelent meg, következő évben 34 szám jelent meg. Indulás után egy évre megszűnt. A lapot 1890-ben 1000 példányban nyomtatták, bevallott célja szerint arra volt kötelezve, hogy Kalotaszeg népét megfelelően tájékoztassa a gondokról és azok megoldásról. Bánffy-Hunyad és vidéke közművelődési, társadalmi és közgazdasági érdekeit képviselő heti lap. Egyúttal Jegenyefürdő értesítője. Minden vasárnap jelenik meg. Felelős szerkesztő Bölöni László, dolgozótársai Gyarmathy Zsigáné és Herrmann Antal. Herrmann Antal volt az aki felhívta a világhírűvé tette Kalotaszeget, ezen kívül Jegenyefürdőt üdülőhelyé változtatta. Jól sikerült ez a vállalkozás Gyarmathy Zsigáné és Herrmann Antal között. Amint az első számban is bevallják, meghirdetik célja volt az állami, megyei, községi hivatalok kezelésének figyelemmel kísérése, a népesedési mozgalmak, az emberek, állategészségügy, kereskedelem, iparügy, mezőgazdaság, iskolai és egyházügyek, törvénykezés ismertetése, ezekkel kapcsolatos tanácsadás. E lap létrehozását 1890 július 22 Bánffyhunyadi város tanácsa, Gyarmathy Zsigmond elnöklése mellett határozták meg, a lap neve Kalotaszeg és szerkesztője Bölöni László. Feladata buzdítás, közügyek tisztázása, tükre akart lenni a vidék közéletének, és tájékoztatni a közvéleményt. Herrmann Antal inkább néphagyomány, népdal gyűjteményeket, cigány népdalokat jelentett meg. Gyarmathy Zsigáné, Hory Etelka, Hory Farkas leánya, a magyar irodalom fejlődéséhez hozott nagy teljesítményt. Általában minden szám felhívással kezdődik, majd tartalmazza a Tárcza, Vegyesek, cikkeket. Az 1890-1891-ben megjelent Kalotaszegben döntő részben vannak a népdalok, népmesék, irodalom témájú cikkek. A Jegenyefürdő értesítője mint a Kalotaszeg melléklete jelenik meg. Kiadja a jegenyefürdői igazgatóság, általában fürdőévadban jelenik meg, július-augusztus hónapokban, naponként. A Kalotaszeg előfizetőinek és az állandó fürdővendégeknek ingyen jár. E mellékletben az egészségügyi dolgokról, szórakozásról, művelődésről van szó. A kiegyezés utáni múlt század végi, a monarchiában beinduló gazdasági fejlődés volt észlelhető és e körülmények között jött létre a Kalotaszeg. Ekkor volt tapasztalható a magyar nemzet szellemi és lelki fejlődése.[5]
2. Kevesebb mint negyed évszázadra miután megszűnt e vállalkozás, az I. világháború és az ezt követő békeszerződések előtt, nagy polihisztorunk, Kós Károly megpróbálta a folytatni Gyarmathyné és Herrmann Antal törekedését, munkáját. Terve volt újból életet vinni a Kalotaszeg tájaira a Kalotaszeg folyóirat újraindításával. Első szám 1912 január 7-én jelent meg, a Sztánán szerkesztett és Bánffyhunyadon nyomtatott Kalotaszeg képes hetilap. Amint Kós Károly maga is bevallja, ő maga szerkeszti és adja ki, tartalmazván szabad írásokat, és jellegzetes transzilván szemléletű politikai cikkeket.[6] Bánffyhunyadon a Diamanster nyomdában nyomtatták. E kiadásban nagyon sok a mezőgazdasággal foglakozó cikk, mint például a Gazda című cikkek, amelyek minden számban benne vannak. Ezenkívül a népművészet jellegű cikkek is többségben vannak. Megfigyelhető, hogy a 1890-1891 Kalotaszegben leszögezik, hogy nem foglakoznak politikai kérdésekkel, itt a Kós Károly Kalotaszegjében nyíltan tárgyalhatóak a politikai kérdések. Az utolsó szám 1912 március 26 jelent meg. Összesen 12 szám jelent meg.
3. A néhai Vasas Samu Gyarmathy Zsigáné és Kós Károly céltudatos, félbeszakadt munkáját vállalta fel. A szerkesztőbizottság külső munkatársaival együtt ingyen dolgozott. Mint már fent említettem Vasas Samu kezdeményezte, a bánffyhunyadi RMDSZ segítségével. A lap feladatának tűzte ki, hogy tudósítson Kalotaszeg kulturális társadalmi életéről. A következőkben be fogom mutatni minden évben a szerkesztőket és a kiadás körülményeit.
Először úgy indult mint próbaszám. A Bánffyhunyadi RMDSZ kéthetente megjelenő lapja. Fel van tüntetve, hogy lapalapító Gyarmathy Zsigáné. Kulturális, közéleti lap. Szerkesztők közé tartozik: Török F. László, mint főszerkesztő, Mihály István felelős szerkesztő, más munkatársak: Vasas Samu, Szigetvári Ferenc, Kudor István, Boldizsár Zeyk Imre, Oláh József. Kiadja az "Erdély" lap és könyvkiadó vállalat.
1991 szerkesztők: Török F. László, Mihály István, Vasas Samu, Szigetvári Ferenc, Kudor István, Simon Ilona, Boldizsár Zeyk Imre, Oláh József.
1992 főszerkesztő Vasas Samu, munkatársak: Boldizsár Zeyk Imre, László György, Mihály István, Ricci József, Szilágyi Sándor. Megjelenik a Misztótfalusi Kis Miklós református sajtóközpont nyomdájában.
1993 megjelent három füzet Kalotaszegi füzetek néven, mint a Kalotaszeg mellékleteként. 1993-ban kiadja a Kalotaszeg Kft. Bánffyhunyadon, készült a kolozsvári Szabadság Kft.-nél.
[1] Sebestény Kálmán: Kalotaszeg népi építészete a 18 században, Kalotaszeg, 1999, X évf., 1-3 sz., jan.- feb., p. 4
[2] Benkő József: Transsilvania specialis, p. 316
[3] Kós Károly: Régi Kalotaszeg, p. 12
[4] Sebestyén Kálmán: Kalotaszeg történetének évszázadai, in. Kalotaszeg, 1999, X évf., 1-3 sz., jan.-márc., p. 5
[5] Kusztos Tibor: Kalotaszeg főnix sorsa, in. Kalotaszeg, 1999, X évf., 9 sz., szeptember, p. 3
[6] Kós Károly: Életrajz 1912, in. Kalotaszeg, 1999, X évf., 9 sz., szeptember, p. 2